Először hagytuk el a szállást úgy, hogy nem tudtunk elköszönni. Az illető még aludt, de azért hagytunk üzenet. Nekivágtunk hát a Grand Canyonnak, de nem ám akárhogy! Még a városban felvettünk egy stoppos srácot ukulelével, ő is a kanyonhoz akart eljutni. Mint kiderült, 21 éves, francia, marketinget tanul, és ázsiának akar nekivágni jövőre, ezért itt melegít be. Az útja New Yorkból tart délen San Franciscoba. Zenélt nekünk meg dumáltunk a kocsiban, aztán a kanyonnál elváltak útjaink.
(Jeremy)
Durva magasságok vannak itt, és tényleg elég grandiózus látvány, csak elég sivár, és irtózatos az a száraz meleg, egy fél óra múlva már csömörünk volt.
(közös kép a kanyonnál)
(a kanyon)
Aztán mentünk tovább Las Vegas fele, és megálltunk a Hoover Dam-nél. Nagyon kellemetlen volt a hőség. Fújt a szél, de olyan meleg, hogy a szemgolyónkon éreztük a száraz forróságot.. kb. mintha hajszárítóznának, csak nagyban.
(a duzzasztott tó)
(a gát másik oldalán)
A gátnézés után lebeszéltük telefonon Iannal, a vendéglátónkkal, hogy mikor találkozunk. Sokáig dolgozott, addig bevásároltunk, és csaptunk egy közös vacsit, amit különféle mexikói ízekkel bolondított meg.
(közös vacsora Iannel)
Már itt éreztük a családi vendégszeretet.